„Nem számít, mennyire jó valaki, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor - és ezért meg kell bocsátanod neki.”

"Sose hagyd el, ha csak egy kicsit is hibázik. Azért tesz meg mindent érted, mert szeret. Ha hibázik, tanítsd ott, hogy jó legyen, hogy majd később tökéletes legyen. Ha elhagyod úgy, hogy szereted, az maga az öngyilkosság. Minden ember hibázik. Azért hibázik, hogy később tanuljon belőle, hogy később minden csodálatos legyen. Minden perc ajándék, hát akkor ne vesztegesd el!"

A megbocsátás. Örökké kényes téma. „Nem számít, mennyire jó valaki, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor - és ezért meg kell bocsátanod neki.” Ez talán mégis mindent összefoglal. 

Mi mind emberek vagyunk, gyarló, törékeny és önző emberek. Akarva-akaratlanul taposunk a másikba. Olykor észre sem vesszük. Vagy észrevesszük, de nincs időnk foglalkozni vele. Nincs időnk bocsánatot kérni. Mindenki fél bocsánatot kérni. Fél, mert ezzel kiszolgáltatja magát. És talán attól is, hogy megbocsátanak-e neki. Mert megbocsátani nehéz. Ezt az érzést mindenki ismeri. Mi, emberek igen szívesen fetrengünk a saját problémánkban és bajunkban, várva a csodát, hogy valaki majd fölszed minket. De ez a valaki mindig csak az lehet, aki igazán megbántott minket.

Bocsánatot kérni, vagy megbocsátani? Szerintem a megbocsátás sokkal nehezebb. Elhangzik a bűvös mondat (Sajnálom, bocsáss meg!), s várják tőlünk, hogy mint egy pálcaintésre szűnjön meg bennünk a keserűség és a fájdalom. Ilyen nem létezik, és ez így van rendjén. De azt már jogos elvárás, hogy a későbbiekben ne emlegessük föl a hibákat. Ne emlegessük föl a rossz tetteket. Ki kell mosni őket magunkból, ha elnézést kérnek tőlünk. Igaz, ez mennyivel nehezebb, mint bocsánatot kérni? Inkább maradjunk annyiban, hogy egyik sem könnyű.

De most gondolj csak bele Jézus helyzetébe! Te még nem is voltál, nem is tudtad, hogy leszel, de Ő már tudta. Tudta, hogy hisztizel majd anyukádnak, mikor leküld a boltba egy szombaton délelőtt. Tudta, hogy ez nem kedves az Atya szemében. Hogy ez bűn. És ezért eljött, hogy megmutassa hogy kell élni, s ennek a végszójaként az életét adta Érted, azért, hogy az Atya megbocsássa neked a bűneidet. Ő már az előtt megbocsátott neked, mielőtt te bocsánatot kérhettél volna Tőle. Kérj tehát mindenért bocsánatot utólag is. Ez az igazán csodálatos dolog. Te vajon képes lennél ilyen önzetlenül megbocsátani?

Már az is nehéz, ha valaki nem kér bocsánatot, és úgy kell tovább lépned. Ülsz a tanórán, baromi nehéz témazárót írsz, és a padtársad nem tanult. Kérdezi tőled, hogy mi a válasz a negyedik kérdésre. Mire te már nyitod a szádat, hogy megkérd, ne zavarjon, mikor a tanerő rajtakap. Téged tol le, talán egyest is kapsz, és nem hallgatja meg a magyarázatodat. A padtársad pedig lapít. Ismerős érzés, szerintem sok diáknak. A tanerő nem fog tőled bocsánatot kérni. A padtársad sem. Örül, hogy nem bukott le, és mielőbb el szeretné felejteni az incidenst. Meg kell nekik bocsátanod, igaz? Az a helyes. Pedig nehéz. Milyen nehéz!